Egy nap focival, a fociért!

Kicsit olyan volt, mintha egy családi összejövetel közepébe csöppentem volna bele a Papp László Sportarénába. Jókedvűen beszélgető csoport a pogácsás asztalnál, élénk vita a következő sarokban, majd régi ismerősként kezet fogó férfiak a ruhatárnál. Egy nap a magyar labdarúgás jegyében.

Az elején kissé kívülállónak éreztem magam ebben a szakmai (vagy mondhatom inkább baráti) közegben, újságíróként, érdeklődőként. Szerencsére azonban nem kellett sokáig bolyonganom egyedül, hamar feltűntek ismerős arcok, először egy kolléga (laptopon pötyögve, félrevonulva a holnapi vezércikkel) aztán egy pécsi edző (Mucha József, akit nem lehet nem „szeretni”) és máris otthonosabban éreztem magam. „Ismét itt vagyok, másodszor is elkezdődött a Magyar Labdarúgás Fóruma!”

Mindenki ért hozzá (vagy legalábbis meg van róla győződve). Mindenkit érdekel, mi történik (vagy legalábbis roppantul tájékozottnak érzi magát) és mindenki szeretné kifejezni a véleményét (vagy legalább hangot adna kérdéseinek, elégedetlenségének) – ez a magyar foci.

A feladat nem egyszerű, keresni kell a kapcsolódási pontokat, megteremteni a közös fórum lehetőségét! Mert ez az, ami előrébb viheti a sportágat, még akkor is, ha ez konfliktusokkal, vitákkal, jár. Ezért tartom jó kezdeményezésnek az ilyen eseményeket. Minden szereplő egy helyen (szurkoló, vezető, sportoló és sportvezető), adott a lehetőség a párbeszédre. Nem a névtelenségbe burkolózva, nem a média felületein üzengetve, hanem szemtől szembe.

A regisztrációs adatok (több mint ezren jelezték részvételi szándékukat a Fórumra) alapján van igény az ilyen jellegű összejövetelekre.

Az MLSZ szervezőgárdája pedig lehetőséget teremtett: plenáris ülést a honi vezetéssel és külföldi szakemberekkel, majd szekciókban, témacsokrokba rendezve (sportegészségügy, létesítményhelyzet, utánpótlás-nevelés és sportgazdaság) előadásokat és interaktív beszélgetéseket hazai szakemberekkel.

Lehetett kérdezni, lehetett vitatkozni!

Az előbbiből Pierluigi Collina prezentációját emelném ki, (előtte Simicskó István sportállamtitkár, Csányi Sándor MLSZ elnök stratégiáról, eredményekről és célokról tartott előadást) az egykori remek játékvezető ugyanis legalább olyan karizmatikus jelenség volt a színpadon, mint egykor a pályán. A videókkal és ábrákkal illusztrált előadásában a videotechnikáról és az ötemberes játékvezetői rendszerről beszélt, természetesen kitérve a júniusi ukrán-angol mérkőzésen elkövetett magyar hibára is. Egy perc sem volt, amikor lankadt volna a figyelem, pro és kontra érveket hallgatva pusztán a széksorokból is könnyen átérezhettük, hogy miért is volt akkora tekintélye a pályán.

„Két centi és két tized milliméter – ennyivel haladt túl a labda a gólvonalon, ennyit tévedett Vad II István!”

Miután a nagyelőadó kiürült, a megjelentek négy terem között választhattak, ki-ki érdeklődése szerint. Én az utánpótlással foglalkozó előadásra ültem be, időközben kiderült, hogy jó döntés volt a kapunyitás után azonnal helyet foglalni, ez bizonyult ugyanis a legnépszerűbbnek (az első előadás közben hátrapillantva láttam, hogy nemcsak a széksorok voltak tele, de sokan voltak, akik a terem végén álltak, sőt olyanok is, akik csak kintről hallgatták, mert nem fértek be). Róth Antal, Garami József is a toporgók között volt, ami mutatta, hogy a szakma is figyelemmel követte a témával kapcsolatos előadásokat, vitákat. Különösen érdekes volt a fiatal magyar játékosok képzéséről, majd a tehetségek felnőtt futballba való integrációjának kérdéséről szóló beszélgetés. Ki (mer) épít(en)i NBI-es csapatot (saját nevelésű) fiatal magyar játékosra? Légiósok kontra hazai labdarúgók itthon és külföldön? Akadémiai képzés helye, szerepe az utánpótlás-képzésben… és még lehetne sorolni a felvetéseket, amelyek a téma kapcsán vitára adhatnak okot. Az biztos, egyre sürgetőbbé válik a szemléletváltás, mert a jövő magyar labdarúgását csak magyar futballistákkal lehet építeni.

Illés Bélával találkozom utána a folyosón, majd Füzi Ákos és Mészáros Ferenc jön szembe. Igen, ilyennek kell lennie egy fórumnak, akit érdekel, és aki tenni akar, az ott van és megszólalhat vagy kérdezhet. A cél közös, hogy aztán mennyi telefonszám cserélt gazdát, mennyi megvalósítható és megvalósítandó feladattal lett hosszabb az MLSZ listája, nem tudom, remélem, hogy nem csak számomra volt hasznos ez a délután.

 (Kép forrása: telesport.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.