"Csak szex és más semmi" - Szepesi Niki a vágyak vonzásában

Úgy tekintünk rájuk, mintha nem is emberek lennének. Elképzeljük életüket, figyeljük mozdulataikat, sőt összesúgunk, ha csak meglátjuk őket. A hírességek, a körülrajongott sportolók elérhetetlennek és tökéletesnek tűnnek az átlagemberek számára. Holott igényeik, vágyaik, gyengeségeik és bűneik is ugyanolyanok, mint mindenki másé. Két sportoló könyvén keresztül tekintek most be életükbe, szokásaikba. Kétféle ember, kétféle nézőpont. Szepesi Nikolett és Kásás Tamás. Kezdjük az Én, a szexmániással.

Szeretek közvéleményt megosztó könyveket olvasni. Valami belső késztetést érzek, hogy megszerezzem őket, ha ciki, ha divatos. Nyilván sokan megbotránkoznak már a gondolattól is, hogy Szepesi Niki könyvét a kezükbe vegyék, ugyanakkor tény, hogy sokkal többet adnak el belőle, mint  Kurt Vonnegut vagy Szabó Magda regényeiből.

A szürke ötven árnyalatának és társainak a sikeréből kiindulva néha már úgy érzem, hogy lassan erotikus, szaftos jelenet nélkül már lehetetlen az eladási listák élére állni. Ehhez jön még egy kis reklám, a körítés, a "botránykönyv" jelző és máris potyognak a forintok a kiadó és a szerző zsebébe. A kérdés, hogy az olvasó megkapja-e az élményt, a katarzist, a megdöbbentő részleteket és az izgalmas jeleneteket, amikre "befizetett."

Igazából nem is tudom, hogy én magam mit vártam a könyvtől, de azt tudom, hogy csalódtam. Nem a tartalma miatt (tudtam, hogy nem fogok hatalmas karakterfejlődést és bonyolult eseményláncolatot megismerni), hanem mert sem nem élveztem, sem nem botránkoztam meg igazán. 

Életrajz ez? Egy ponyva vagy ahogy ő fogalmaz önéletrajzi pornográfia? Fel akarta lebbenteni valamiről a fátylat vagy pusztán jó kis üzletnek tűnt, hogy a sportolók életének egy kevésbé ismert részét az olvasók elé tárja? Jó buli beazonosítani egy-egy csalfa hírességet, vagy jó csámcsogni oldalakon keresztül a lopott pillanatokon, gyors aktusokon, leszbikus jeleneteken? Élvezhető ez a sportélet szereplőit kevésbé ismerő olvasó számára is? Kavarogtak bennem a kérdések.

Mivel engem érdekel a sport és tisztában is vagyok ezzel a világgal, így számomra nem volt meglepő, hogy "Az olimpiai győzelemhez vezető út eldobott kotonokkal, ondóval teli zsebkendőkkel és érzelmektől mentes kúrásokkal van kikövezve." Az, hogy megannyi sportoló élvezi ki a testéből és a személyéből adódó előnyöket nem újdonság. A csábítás nagy, a hűség pedig jellem és döntés kérdése. Ítélkezni nem akarok. Az élvezetek, a szexuális kalandok még nem zárnák ki, hogy a könyv jó, ő pedig egy sok mindent megélt, ám szimpatikus sportolónő legyen. Nekem mégsem vált azzá, ráadásul nyögvenyelős olvasmány lett, erőltetett keretbe foglalt epizódok halmazával.

Sok Szepesi Niki nyilatkozatot olvastam a könyv megjelenése óta, de egyre inkább megdőlni látszik, hogy ez egy őszintén megírt "vallomás". Szily Nórának adott interjújában pár hete így nyilatkozott Szepesi Niki: "Elég rossz volt az, ahogy véget ért a pályafutásom, bár lélekben mindig úszó maradok. Sokan mondják, hogy celeb lesz belőlem, de én egyáltalán nem akarok beállni ebbe a sorba."  Ugyan, ha nem az ismertség és a pénz motiválta egy ilyen könyv megírására, akkor mi? "Már nincs visszalépés, nincs visszaút. Ha belekezdtem a vallomásba, ha túl akarok lépni a purgatóriumon, ha újra tiszta nő akarok lenni (milyen hamisan cseng..) akkor ki kell öntenem, ki kell hánynom magamból mindazt, amit átéltem"- állítja. Noha ő életének egy szakaszát akarja/akarta így lezárni, nehezen tudom elhinni, hogy ez sikerülhet úgy, hogy naponta megannyi interjúban kell újra meg újra felelevenítenie a hedonista éveket.

Főleg, hogy a kemény munka során is ez lebegett előtte: "Edzőtábor, napi hat óra gürizés a vízben, a medencében. De azt mondtam, megéri,egyszer majd visszaadja a sors, meghálálja, a tenyerén hordoz, és akkor sztár leszek.Igazi nagy sztár"...

Rengeteg munka, kemény megpróbáltatások jellemezték gyermekkorát, hiszen a sport kihívásai mellett családi problémákkal és az elszegényedés keserű folyamatával is meg kellett birkóznia. (Leírja, hogy veszítette el nevelőapját, hogyan lettek gazdagból egyik lakásról a másikra vándorló prolik.) Ráadásul férfi minta nélkül különösen nehéz eligazodni a vágyak útvesztőjében is. Kiábrándultságát csak fokozta a kemény bánásmód, a szexuális zaklatás. Az üzenet, a tanulság ezek után ez lenne?! "Nem könnyű jónak lenni, ugye? Még akkor sem, ha neked, ebben a kusza, zűrzavaros, csábításokkal teli huszonegyedik században úgynevezett erkölcseid vannak. Felejtsd el őket. Felejtsd el, mert különben örök vesztes leszel. Ha jó vagy, visszaélnek vele." Légy rossz, igazi ördög és nyerő lehetsz! -hm..

Az oldalszám növekedésével egyre inkább zavart a hangnem az az önbizalom, már-már egoizmus, amivel magáról beszélt: "Nappal úszó voltam, igazi példakép. A medencék világában az egyik legtehetségesebb. (..) Irigyelsz? Mert irigyelhetsz sportsikereimért, az olimpiákon való részvételemért, a bajnoki aranyérmekért és a sok felejthetetlen baszásért. vagy ... Az éjszaka már csak ilyen. A szürke kis egerek csak sóvárognak, a nagymenők viszont aratnak." Hódítani, mámoros éjszakákon élvezni,hogy bárkit megkaphatsz...persze, ki ne vágyna erre. Talán valóban irigykednek/irigykedünk rá. "Most biztos kurvának tartasz"  Ha ő nem tartja ezt könnyűvérűségnek, de miért adja ezt az olvasó szájába?!

Megannyi szexuális kalandját tárja elénk, számtalan hálószobába tarthatunk vele. Ismert és elismert férfiakat csábít ágyába az éjszaka sportos démona. Rövid, érzelemmentes menetek egymás után, akár csak az uszodában az ismétlődően teljesítendő feladatok...rutinszerű cselekedetek. Be kell cserkészni valakit, fel szedem, ha akarom...Mégis nem lett volna vonzóbb, vadítóbb nő, ha néha nemet mond és meg kell szerezni, nem csak úgy az ember "ölébe hullik??"

Nekem az egész könyvből nem a trófea gyűjteménye maradt meg, nem az, hogy vajon a SZTÁR vagy a kajakos pontosan ki, vagy mekkora a f*a, mennyi ideig b*ott vele.. Kérdéseket hagyott nyitva.. Hiányozhat sportolóból ennyire az alázat? Ha ő példakép volt, akkor mit is mutatott fel követendő mintául? Mennyit írt arról, hogy az úszásban mi okozott neki örömet, hogy miért tartott ki, küzdött a méterekkel a medencében?

Tudom, hogy ennek a könyvnek a célja korántsem ezeknek a lelki folyamatoknak a boncolgatása volt, hanem a vágyak hajhászása, de mégsem tekinthetünk el attól, hogy nem egy prostituált önvallomását, hanem egy örökös magyar bajnok úszónő élete tárul a szemünk elé.

Lett belőle botrány? Lett.
Nagy port kavart? Nagyot.
Sok példányt eladtak? Igen.

Az én kérdésem csak az a végére, mindez megért annyit, hogy amit sportolóként letett az asztalra a homályba merüljön a szexuális kalandozásai miatt?

Vajon melyik Szepesi Niki fog megmaradni a köztudatban?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.