Fehéren-feketén

Vajon mit válaszolnál, ha Neked szegezném a kérdést: Mi jut eszedbe elsőként Rólam? Milyen jelzőket, tulajdonságokat, pillanatokat idéznél fel Velem kapcsolatban? Talán a vidámságot mondanád, vagy a sportszeretetet esetleg a naivságot. Talán emlékeznél az első találkozásunkra, bulinkra, mély beszélgetésünkre vagy közös meccsélményünkre. Az elmúlt hónapokban más voltam, más lett az életem. Tőlem szokatlan módon csendes voltam. Órák teltek el őszinte mosolyok nélkül, napok hit és remény nélkül. Hetek teltek el betűk, szavak, sorok nélkül. Voltak/ Voltatok néhányan akik nem adták fel, hittek bennem, amiért örökké hálás leszek. Sokat tanultam (általatok is) az életről, magamról. Most megtöröm a csendet, hogy megmutassam az utat, amelyen jártam és az új ösvényt, amin elindultam. 

Feketén

11 hónap. Ennyi telt el az államvizsga, a diplomaosztó után, míg végre állást kaptam. 11 hosszú hónap. Látogatások a munkaügyi hivatalban, naponta rutinszerű önéletrajz írás és több reményteli, ám végül kudarcba fulladt állásinterjú - ez áll mögöttem. Napok, amelyek félelemmel vegyes izgalommal teltek, majd átpityergett éjszakákkal, amik véget vetettek azoknak.(Minden kudarcot Igazi tragédiának éreztem, pedig korántsem mondhatni, hogy egyedi történet ez ma Magyarországon.) Igazi csapásként éltem meg, Magamat hibáztattam, hogy nem sikerül semmi. (Na és persze közben sajnáltattam magam.) Én voltam a világ legszerencsétlenebb lánya a világon... legalábbis én így éreztem, hiszen nap nap után otthon ültem és csak figyeltem, ahogy mindenki körülöttem húzza az igát, dolgozik keményen és küzd a saját problémáival. Mert bár tudtam, hogy nekik sem könnyű a helyzetünk, mindenkinek meg van a baja, mégis én voltam az, aki "nem tud mit tenni". Valóban így lett volna? Nem tudtam volna mit tenni?

11 hónapot engedtem kicsúszni a kezem közül. Őszintén mondom, sok mindent másképpen csinálnék. Az elhatározások ugyanis csupán üres szavak maradtak. A világra voltam dühös, de igazából magammal nem tudtam kibékülni. Engedtem telni a napokat valódi tartalom nélkül. A céljaim elhalványultak, az önbizalmam (amennyi volt) elillant. Úgy éreztem mindent újra, elölről kell kezdenem. Féltem találkozni a barátaimmal, nem tudtam megbirkózni azzal, hogy a pörgés, ami korábban jellemezte az életem már nincs többé. Tanácstalan voltam. Hogy mi hiányzott igazán? Azt hiszem a komoly elhatározás....a változtatni akarás. Mert cselekedni csak is én tudtam (volna). Nagy szerencsémre volt és van Valaki, aki rá mutat erősségeimre és gyengeségeimre, aki feltárja a lehetőségeket előttem. Aki mellettem van és akkor sem adja fel, amikor én már igen. Nagy szerencsémre Voltak és Vannak még mellette olyanok, akik így is elfogadtak, biztattak és mellettem álltak. Együtt velük, veletek talpra tudtam állni.

11 hónap elég volt arra, hogy átgondoljam, mely dolgokon szeretnék változtatni. Tudom, hogy nagyon sok mindent nem tettem meg ez idő alatt. Tudom, ahogy azt is, hogy talán még nem késő. Most meghatároztam magamnak új célokat, bízom benne, hogy az akaratom elég lesz, hogy ezeket tettek is kísérjék.

Fehéren

2013. június 2. Ez volt az első igazi, hivatalos munkanapom. Az első lépcsőfok. Az első lehetőség. Az egyik percben kaptam egy visszautasítást, a következőben hívott egy Barát a Reménnyel, hogy lenne egy hely nekem.Nem mertem elhinni. Nem mertem bízni. A végén mégis megjelent a fény az alagút végén, amely a sötétből a fény felé vezetett. Most már (Közel) egy hónapja dolgozom. Nem könnyű. Sok mindent meg kell szoknom, meg kell tanulnom, de nagyon hajt a bizonyítási vágy,az akarat, hogy végre megmutassam, megérdemlem az esélyt. Minden nap más és végre minden nap tehetek valamit a jövőért, amiről álmodozom. Kiradírozni a sok sok feketét, hogy minden újra fehér legyen. Tabula rasa.

A minap eszembe jutott az egyik kedvenc romantikus filmem, a Szerelem hálójában. Meg Ryan, az "Eladólány", Meg van nektek a következő jelenet, párbeszéd?

"Vásárló: Megvannak itt a "Cipő"könyvek?
Eladó: "Cipő" könyvek?!
Eladó:Ki a szerző?
Vásárló:Nem tudom.
Vásárló:A barátom ajánlotta a lányomnak,úgyhogy ide jöttem.
Meg Ryan: Noel Streatfeild.
Meg Ryan: Ő írta a "Balettcipők"-et és|a "Korcsolyacipők"-et...
Meg Ryan:...meg a "Színházi cipők"-et...
Meg Ryan:...és a "Tánccipők"-et.
Meg Ryan:Nekem a "Balettcipők" a kedvencem.
Meg Ryan:Habár a "Korcsolyacipők" is szép.
Eladó: Streatfeild. Ezt hogy betűzik?
Meg Ryan:S-T-R-E-A-T-F-E-l-L-D."

Az életem lett. A fehér. Visszataláltam a betűkhöz és azon leszek, hogy társaim legyenek és sok időt foglalkozzak velük (itt is ). Az írással új utakra is evezek,remélem velem tartassz majd kedves Olvasóm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.