"Dzsúdó - A határokat nem ismerő rendszer, miliő, ahol minden különbség, minden külső nyomás eltűnik."

Magasról a mélybe zuhanni, majd onnan újra felkapaszkodni nem könnyű feladat, komoly kihívás. A fizikai és lelki megpróbáltatások során olykor az ember „újjászületik”. A változáshoz azonban nélkülözhetetlenek a biztos pontok, a kapaszkodók. Müller Tibor megjárta a poklot is, kis híján az életébe került a túlzott stressz és munka. Ő azonban tanult a figyelmeztető esetből és a dzsúdóval teljesen más ösvényre lépett. A Yakuzafight.eu oldalon megjelent interjúm.

Egy pillanat is képes megváltoztatni az ember életét. Önnek egy komoly figyelmeztetést adott a Sors, ami végül a dzsúdóhoz sodorta.

Egy szerencsétlen autóbaleset kellett hozzá, hogy megismerkedjek a sportággal és Jánossal.Nagyon stresszes életmódot folytattam, amely során túlságosan is sok kihívást és üzleti vállalkozást vettem a nyakamba. Gyorsan hajtottam és belerohantam egy fába, amely során eltört a gerincem, két helyen roppant el a csigolyám. Bekerültem a kórházba 2008 augusztusában, majd egy évvel a baleset után még mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen egészséges.Már úgy nézett ki, hogy nem kerülhetem el a műtétet, amikor egy barátom ajánlására elmentem az azóta barátként emlegetett Mayer Leventéhez, táltos csontkovácshoz, aki akkor megnézte és átmozgatta a hátamat. Két hétig kezelte a hátam és egy kisebb fajta csodát tett velem! Levente körülbelül negyven éves dzsúdó múlttal a háta mögött lehívott egy edzésre. Kicsit ódzkodtam az elején, hogy menjek vagy ne, de végül is egy alkalommal vele tartottam Kovács Jánoshoz. 2009 szeptemberében így bekerültem egy közösségbe. Ez a 10-12 fős csoport befogadott és elfogadott engem, egy 40 évesen abszolút dzsúdó, és küzdősport múlt nélküli embert. Ott megismertem a mestert, Kovács Jánost, aki egy rendkívül értékes ember.

Milyen hatással volt Önre ez az új, addig ismeretlen közeg? Miért döntött amellett, hogy rendszeresen részt vesz az edzéseken?

Nagyon szerettem és szeretek ma is ebbe a közegbe járni. Minden edzés után úgy éreztem, hogy levetkőzöm, kiadom magamból a feszültséget, amit addig magamban hordoztam. A motivációm, több volt, mint egy új hobbi, mozgásforma elkezdése. A dzsúdó szó szerint az életben maradásomhoz kellett. Kellett, hogy átvészeljem testileg és lelkileg is azt a mélységet, amit megéltem. Nekem volt a válságidején egy pánikbetegségem, ami sajnos még a mai napig jelen van az életemben. Hipochondria pánikbetegségben szenvedek, ami bizonyos erős stresszhelyzetben előjött, beképzelt betegségeket hozva elő. Bár orvosilag nem volt kimutatható a baj, mégis sokszor éreztem úgy, hogy szívinfarktusom van, agyvérzést kaptam stb. Sokszor nem éreztem jól magam, le kellett feküdnöm, így pedig nem tudtam tárgyalni, dolgozni. A dzsúdó a pánikbetegségem gyógyszeres kezelésnek csökkentését majd a napokban a teljes elhagyását eredményezte!

Mennyire volt nehéz negyven évesen, gerinctöréssel a háta mögött elkezdeni egy küzdősportot?

Nagyon türelmesek és segítőkészek volna velem. Módszeresen haladva,lassan az edzések során a tanításukkal, az útmutatásukkal elsajátítottam a mozdulatokat. A fejlődés mellett ráadásul egyre jobban éreztem magam a bőrömben. Az alapokról kezdtem, ahogy egy hatéves gyereknek, úgy nekem is meg kellett tanulnom esni. Az állóképességem is egyre jobb lett.

Milyen belülről a dzsúdó,mi az, ami megfogta benne?

A dzsúdó egy olyan nemzetközi, határokat nem ismerő rendszer, miliő, ahol minden különbség, minden külső nyomás eltűnik. Onnantól kezdve, hogy belépünk és meghajolunk, egyformák vagyunk, nincs nyelvprobléma, nincsenek anyagi elvárások, nincsen semmi különbség ember és ember között. Egy dolog számít csak, hogyha fojtanak, akkor a lehető legtovább próbáljunk kitartani. Egy dolog számít, miközben száznyolcvanas pulzussal edzzel minden kitisztul belőled minden stressz, nyomás és üzleti vívódás, edzés után egy ùj dimenzióba kerülsz. Észrevétlenül töltődik ki a lelki és fizikális terhelhetőséged és ez "félelmetes". Ez a rendszer olyan energiákat mozgósít, ami felszabadít. A sportolónak hatalmas belső erőt biztosít, ami az üzleti életben és a mindennapokban is rendkívül sokat számít. A dzsúdó tanításai, hatásai túlmutatnak a terem falain.

Hogyan hatottak Önre a társak, a közösség tagjai?

Végtelenül sokat segítettek és egy nagyon jó kollegiális, baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Az elején vigyáztak rám természetesen, hiszen a gerinctörésem miatt bizonyos dolgokat csak később kezdhettem el csinálni, de ahogy szép lassan erősödtem, tudtam csinálni a földet éréseket, feszítéseket, ők sem kíméltek. Emellett én is egyre jobban éreztem a határaimat, igyekeztem egyre komolyabb, nagyobb kihívások elé állítani magamat.

Egy vállalkozó, aki napjait saját szabályai, keretei között tölti, bekerül egy zárt és merev szabályok működtette közegbe. Hogyan alkalmazkodik, mennyire kell fejben átkapcsolnia?

Át kell szellemülni és ez nagyon jó érzés. Várom az időt, az alkalmat, amit a dzsúdóval tölthetek. Eljutottam általa addig, ameddig még soha: a dzsúdóhoz alakítottam az időm, a napjaimat. Volt olyan, hogy el kellett utaznom más városba dolgozni, de úgy szerveztem a tárgyalásaimat, hogy mire kezdődik az edzésem, addigra haza tudjak érni. Minden elé helyeztem, mindennél fontosabb lett.Nagyon megijedtem, az összeomláskor,féltettem az én és a családom életét is, hiszen tudtam, hogy ha nem tudom visszanyerni az egészségemet, akkor nem tudom helyrehozni azokat a dolgokat, amiket a válság és az én rossz döntéseimmel előidéztem.Ebben nagyon sokat segített a dzsúdó.

Mondhatni, hogy adott egy stabil, biztos pontot a bizonytalanságok közepette az életében?

Igen. Egy vény köteles „gyógyszer” volt számomra, amit kedden és csütörtökönként kötelező volt beszednem. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy ha nem kaptam meg az „adagomat”.

A teste mellett a lelke is edződött? Változott valamit a személyisége, természete?

Erősebb lett az idegrendszerem, jobb a kontrollrendszerem. Stabilabb és nyugodtabb vagyok bizonyos válságosabb szituációkban, könnyebben át tudok lendülni nehéz helyzeteken. Az egész élethez való hozzáállásom, az életről alkotott felfogásom nagyban átalakult.  Régen szó szerint üzlet, üzlet-üzletet követett. Volt egy vegyipari gépgyáram 130 embernek adtam munkát, volt háromszáz hektár erdőm és sok-sok üzleti érdekeltségem. Minden elment,de a filmet, aminek részesei vagyunk, tovább játsszák és én ennek "szereplője" akarok maradni, ezt csak egészségesen tudom befejezni ezt a háborút, így átértékeltem a dolgokat. Most már az üzletnél fontosabbnak értékelem a sportot, azokat az értékeket, amiket a dzsúdótól kaptam és kapok.

Van a dzsúdóban kitűzött cél, versenyzés tekintetében akár?

Az idő múlásával eljutottam arra a szinte, hogy senior versenyen is meg szeretném méretni magam. Ahol, és ahogyan elkezdtem, majd haladtam és megismertem a dzsúdót, úgy gondolom, hogy én már csak nyerhetek, csupán azzal is, hogy benevezek egy versenyre. részese vagyok egy versenykiírásnak az is hatalmas dolog.Ebben az évben lesz egy világbajnokság, amit Dubajban, Abu Dhabiban rendeznek majd. Ott szeretnék lenni és ott is leszek, ezt úgy fogom alakítani!

(Fotó: telesport.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.