Édes élet savanyúcukorral

Egy kis kanálnyi mosolygás, apró kis kristályokba zárva. Lehet barna vagy fehér, mindegyik kacéran veri vissza az őket megcsiklandozó, játékos fénysugarakat. Olvad és édesít, máskor ihletet ad. Része a konyhának, az ízlelésünknek, az életünknek.

A boltokban, a polcok között, utána kutatva azonban most mosolyok helyett a szisszenések korát éljük. Fél év alatt lassan egekig emelkedett az ára. Az emberek róla beszélnek a buszon. Bevásárlásnál felemelik, ránéznek az árára, és árnyék suhan át az arcukon: „Már ennyi?”

Az szinte bele kéretőzik a táskánkba hogy vigyük magunkkal, mert szükségünk van rá, nem hagyhatjuk ott... De vajon mi kell és mi az amire „csak” vágyunk? Ma ezeket és ehhez hasonló kérdéseket teszünk fel magunknak és másoknak is nap, mint nap. Minden drágább, míg a fizetési számaink csak nem akarnak feljebb kúszni. Számolgatás, mérlegelés, a kesergés nem segít. Ez van, ezt kell szeretni. Lehet szidni bárkit, mindenkit, de a helyzet nem oldódik meg tőle. Lehet irigykedni másokra, de attól nekünk nem lesz jobb.

Persze nem könnyű. Olykor fájdalom otthagyni egy kinézett ruhadarabot, máskor le kell mondanunk egy utazást, míg valakinek vissza kell tenni a polcra a második csomag édességet. Igen, néha le kell mondanunk dolgokról a következő napok miatt. De mikor letisztul minden sallang és csak a puszta „valóság” marad, rájövünk, hogy mik azok, amik mégis képesek megédesíteni a pillanatokat. Hogy mi az, ami a nehézségek ellenére is mosolyt csal az arcunkra.

Kesereghetünk egy jobb világért, de élvezhetjük azt is, ami van. Észre sem vesszük, hogy miközben őrülten hajkurásszuk az olcsóbbat, a jobbat, a szebbet, elsuhan minden, ami igazán lényeges. A siránkozás megkeseríti az amúgy boldog perceket is. A barátok, a család, akkor is ott van nekünk, amikor az élet a legnehezebb. Az értéket olykor nem pénzben, hanem egy ölelésben, egy pár bátorító szóban is lehetne mérni. Lehet ezekről is beszélni a buszon és lehet őket is keresni egy-egy eldugott, elfeledett „polcon”. Élvezni kell az édes pillanatokat a környezet savanyúságaival együtt, vagy éppen azok ellenére.

Édes élet savanyúcukorral. Egy kis kanálnyi mosolygás apró kis kristályokba zárva. Ám a kristályokat nem mindig a polcokon kell keresni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.