"Aki ismer, az tudja, hogy piros-fekete a vérem"

A legszebb de egyben talán a leghálátlanabb poszt a kapusé. Amikor vetődve, a levegőben úszva fog meg egy labdát, akkor egy emberként tapsol neki a közönség - ő a mérkőzés hőse, a megmentő. Azonban egy pillanat elég ahhoz, hogy ez a visszájára forduljon - ha a labda a hálóba kerül, minden szem rá szegeződik számonkérően. Ő az első ember a névsorban, ám utolsó ember hátul. Klubhűség, kitartás, mellőzöttség. Egyik elgondolkodtató interjúm a Hajrápécsnek.

Sólyom Csaba 16 évesen került bele igazán a magyar foci körforgásába, amikor elsőként a korosztályában felnőtt élvonalbeli mérkőzéseken kezdett védeni sorozatban. Tehetségére felfigyelt a szakma, így rendszeresen meghívót kapott az ifi és az U21-es válogatottba is, 2000-ben pedig a Ferencváros a fővárosba csábította. A rövidebb kitérő után visszatért a Mecsekaljára, ahol viszontagságos sorsa a mai napig nem ért véget. Kétszer élte meg a csapat kiesését (1997, 2007) és az idei győzelemmel együtt a feljutását is (2003, 2011). Kölcsönadás Barcson, évek a kispadon, végül most egy év Kozármislenyben. Vívódásairól, kihívásokról, múltról és jövőről beszélgettünk vele.

 A PMFC négy évvel ezelőtt búcsúzott az élvonaltól, azt követően 2007 augusztusában játszotta az első NB II-es összecsapását a Soroksár ellen. Ez volt az utolsó olyan mérkőzés a hétvégi találkozó előtt, amikor Sólyom Csaba csak a lelátóról nézte a piros feketéket (sérült volt). Azóta vagy a kispadon vagy sehol sem ült a Stadionban. „Amikor Barcson voltam kölcsönben 2009-ben, akkor nem tudtam kijönni a meccsekre. Nem voltam képes rá, mert az a döntés nagyon szíven ütött engem.” „Négy év sötétség után” az első élvonalbeli bajnokin azonban egészségesen figyelte az eseményeket a nézőtérről, hiszen jelenleg a Kozármisleny labdarúgója. „Most nincs bennem tüske, mivel én kezdeményeztem a kölcsönadásomat. Úgy éreztem, hogy szüksége van rám a mislenyi csapatnak, nagyon számítanak rám, így elfogadtam az ajánlatot. Ha ez a megkeresés nincs, akkor változás sem. Maradok itt és segítem a Pécset a továbbiakban is, ahogy tudom”

„Volt pár nehéz pillanat az életemben, amikor padlóról kellett felállni…”

Két évvel ezelőtt a vezetőség, most saját döntése volt az ideiglenes búcsúzás Pécstől. Ezért más lehet a szája íze is. „Barcsra távozásom előtt zsinórban szerepeltem a Ligakupában és Magyar Kupában is. Tizenkét meccsen álltam a kapuban, nagyon jó formában védtem, nem is értettem akkor és azóta sem, hogy mért nem kerültem be. Fájó volt, amikor Róth Antallal közölte velem, hogy keressek magamnak csapatot, mert három kapust nem akarnak foglalkoztatni.”Az a tüske bár mélyre szúrt, végül mégis jó fordulatot vettek az események, hiszen a Barcs tízpontos hátrányt dolgozott le, amelyből kivette a részét jó teljesítményével. „Mészáros Ferenc ült akkor a somogyi együttes kispadján aki azt mondta, hogy úgy még nem látott védeni engem, mint abban a szezonban ott.”

Az ott mutatott forma azonban mégsem volt elég a kezdő szerepkörhöz, hiszen a kölcsönből visszatérve továbbra is csak másodikszámú kapusként készülhetett a bajnokikra, a feljutásra. Jöttek a nehézségek, az embert próbáló szituációk. Hol volt a törés? Válogatott tehetségből hogy lett „örök második”? „Ha kellett, ha nem rám igazoltak és mindig az élvezett elsőbbséget, aki idejött. Ha jól védtem, akkor is, ha nem akkor is. Ha nem teljesít az ember, akkor ez érthető, de itt nem csak erről volt szó. Nem volt versenyhelyzet, itt a törés. Aláírattak a kapusokkal hároméves szerződéseket,aztán félévet, egy évet követően mégis elküldték őket. Jöttek-mentek az új kapusok, én maradtam. Kiesett egy év, félév… Sokszor engem igazolt az élet, mert én szinte mindig maradhattam”

Végül 2010 augusztusában, a Tatabánya elleni első bajnokin Kiss László kezdőként küldte a pályára. Szerencsétlen gólt kapott, a csapat pedig vereséget szenvedett, amivel nem csak a három pont, de a lehetőség is elveszett az igazi bizonyításra. „Nem tudtam aludni a meccs után hónapokig szinte. A hiba benne van a játékban, a nehéz az volt ebben a szituációban, hogy nem tudtam kijavítani..”

Nem, mert nem kapott lehetőséget erre az idei szezonban, Dibusz Dénes ugyanis remek formában védett. Abban a tudatban pedig, hogy nem játszik elég nehéz lehetett motivációt találni hétről hétre. „Mindig is olyan voltam, aki imád edzeni, hiszen ott elfelejtettem mindezt. Ott próbálja az ember beleélni magát a helyzetekbe, hogy mi van, hogy ha mégis játszik. Azt a pár százalék esélyt fenntartottam magamnak, én sosem hagyom magam elengedni.”

A bajnokság utolsó fordulójában a Veszprém ellen, a biztos bajnoki cím tudatában pedig felcsillant az esély, hogy újra pályára léphet tét meccsen. Végül mégsem kapott egy percet sem, nem cserélte be Mészáros Ferenc. „Egy nullra vezettünk, nyilvánvaló volt, ha megkockáztat egy kapu cserét és véletlenül gólt kapok egy ilyen ünneplés előtt, azt nem mossa le rólam senki.  A szituáció miatt voltam csalódott, hogy nem rúgtunk még egyet, hiszen ha több góllal vezetünk, akkor biztosan beállhatok.”

„Mondtam is neki, hogy büszke vagyok rá..”

Ami egyiknek szerencsétlenség, az a másiknak szerencse. A Tatabánya elleni Sólyom hiba Dibusz „menetelést” eredményezett. A mindössze húsz éves kapus élt a lehetőségével, egész évben remek formát mutatva játszott. A most 31 éves Csaba véleménye is az, hogy a fiatalból nagy kapus válhat. „A húszéves önmagamat látom Dénesben. Engem is nagy elszántság és akarat jellemzett, tudatosan építettem a karrierem, ahogy most ő is.” De milyen akkor most tíz évvel később Sólyom Csaba? „Tapasztalt és sokat megélt, de sokkal jobb, mint a húszéves volt. A kapus olyan, mint a jó bor...”

Dicséret és egyben kritika is ez, hiszen a tanítvány kiszorította egykori tanítóját. A jó munka eredménye egy ilyen tehetséges, jóformában szereplő kapus, ám egy erős, megingathatatlan rivális is egyben. „Idősebb Bogyay Zoltán nevelte ki, én csak akkor dolgoztam vele, amikor Zoli bá’ nem tudott jönni. Én már három évvel ezelőtt megjósoltam ezt. Mindig kérdezgették a fiúk, hogy hogy nem jött ki utánam még eddig egy jó saját nevelésű kapus. Mondtam nekik, hogy meglátjátok, itt van Dibusz és belőle biztosan NB 1-es kapus lesz. Be is jött.  Dénes most megkérdezte a meccs után tőlem, hogy tetszett. Mondtam is neki, hogy büszke vagyok rá.”

„Sokszor abban hibáztam, hogy a szívemre hallgattam az eszem helyett.”

 
Az évek folyamán mindössze öt klubnál fordult meg a volt csapatkapitány (PMFC, Ferencváros Dabas, Barcs és most Kozármisleny), ami profi szinten nem sok. „Sokszor abban hibáztam, hogy a szívemre hallgattam az eszem helyett. Néha talán meg kellett volna lépni, hogy eligazolok, de nem tettem meg, pedig lehet hogy jót tett volna a váltás.” Az idei nyáron pedig még két éves szerződést írt alá nevelőegyesületéhez, de végül úgy alakult, hogy Kozármislenyben lép ősszel pályára. Ismerve a klubhoz való ragaszkodását nem lehetett könnyű ezt a döntést meghoznia. „Mielőtt összecsomagoltam Pécsett az öltözőben, sokkal nehezebb dologra számította. De rájöttem, éreztem, hogy ezt kell most tennem. Bennem volt, hogy ha még egy évet nem védek, akkor nem tudom mi lesz velem. Mészáros Ferenc korrektül állt a döntésemhez volt játékosként át tudja érezni a dilemmámat, a meccshiány okozta nehézségeket. ”

Az NB II-ben szereplő klub első számú kapusként számít rá, fontos láncszemként a sikeres szezonban. „Meg akarom hálálni a Kozármislenynek ezt a lehetőséget, így kemény munka vár rám Márton Gábor együttesében. Ugyanakkor magamnak is akarok bizonyítani, hiszen régen védtem. Néha vissza kell lépni, hogy utána előre léphessek. Úgy akarok visszajönni Pécsre, hogy tele vagyok mérkőzésekkel, és tudjanak rám számítani, mert  toppon vagyok.” 

„Kapusedzőség – Nagyon én vagyok!”

A klubhűség nem divatos fogalom ma már, Csaba mégis 15 éve tart ki jóban-rosszban a PMFC mellett. „A második otthonom ez a klub, nem is szeretnék elszakadni innen.” A kapcsolat kicsit bár lazult a kölcsönszerződés miatt, mégsem szakad meg teljesen, hiszen utánpótlás edzőként PMFC-nél marad továbbra is. Ez az ötödik éve, hogy edzőként is dolgozik, munkáját dicséri, hogy egyre több feladatot bíznak rá, idén megkapta a két kiemelt korosztály, az U17 és U19 kapusainak edzését is, így hat csapattal, 12-15 gyerekkel foglalkozik. „A gyerekekkel való foglalkozás is nagyon fontos nekem. Nagyon örülök ennek a feladatnak, mert ebben képzelem el a jövőmet, mert ez nagyon én vagyok. Fontos számomra a nevelés, az életre, a felnőttkorra. Na meg természetesen célom, hogy minél több gyerekből legyen kapus, jó kapus.”

És hogy kiből lesz az? „Ezt alázat és fegyelem nélkül nem lehet csinálni. Ez olyan poszt, mint az orvosé, nem lehet hibázni. Fontos, kell, hogy legyen személyisége a kapusnak, de kell, hogy idomuljon a csapathoz is. Fontos, hogy úgy álljon ott a kapuban, hogy látszódjon rajta a határozottság, tudják a társak, hogy számíthatnak rá, ha esetleg ki kell őket segíteni. Ez egy bizalmi poszt.” 

Ha oda megy Önhöz egy kis csillogó szemű gyerek, hogy kapus akar lenni, mit mond neki? – kérdezzük a sokat megélt kapust. „ Azt, hogy gyere, vágjunk bele és kezdjük el!" – válaszolja mosolyogva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.