Őszi pontszüret - értékelés Mecsekaljáról

Csak néztem a pályán a srácokat. A leghosszabb kilencven perce volt eddigi életemnek. Kinyitom a határidő naplóm, fellapozom: 2011. június 4., Szigetszentmiklós. Játékos, szurkoló, sportvezető erről álmodozott évek óta. És valóra vált, ott és akkor, idegenben Várhidi Péter együttese ellen. A lefújással nem csak egy mérkőzésnek, hanem egy hosszú, sötét útnak is vége lett.  "Négy év sötétség után újra a fényben!" A neheze azonban ezután következett… Az élvonalbeli együttesek ekkor már javában a júliusban rajtoló bajnokságra készültek és igazoltak, a PMFC - nél éppen csak szusszant egyet a stáb és a játékosok, máris újra a Stadion utcában találták magukat. A türelmetlen találgatások után lassan érkeztek az újoncok, alakult a keret. Jöttek persze a kétkedő hangok is. „Ez az élvonalban kevés lesz! Örülhettek, ha elkerülitek a kiesést.”Vártuk, hogy leteljen a felkészülés pár hete és meglássuk vajon mire lesz képes a Munkás az első osztályban.

Csak néztem az összpontosító arcokat. Egyszerre tükröződött rajtuk az izgalom és feszült várakozás. A Haladás ellen játszotta első NBI-es összecsapását Mészáros Ferenc együttese hazai környezetben. Olyan volt ez a találkozó, mint amikor először lép valaki a táncparkettre. Lelkes és bizakodó, ám talán még kissé suta, ügyetlen. Hibák akadtak, de sikerült; az első mérkőzését megnyerte a Pécs, mindegy folytatva az NB II-ből átmentett győzelmi sorozatát. Az első siker önbizalom növelőnek is megtette, annak ellenére, hogy tudta mindenki, még időbe telik felvenni a magasabb osztály ritmusát. „Tanuljuk az NB I-et!” – mondta el több alkalommal is Mészáros Ferenc vezetőedző. A szombathelyiek elleni győzelmet követte aztán a Vasas, a Zalaegerszeg és a Ferencváros elleni. Négy forduló után a Debrecennel pontazonosságban a tabella élén álltak a piros-feketék. Az ország felkapta a fejét. Pályán és a pályán kívül is elkezdték elhinni, ez a csapat okozhat meglepetést, képes lehet nyerni esélyesebb gárdák ellen is. Hallottunk erre is „magyarázatot”: A kezdők szerencséje...” A lendület vitte előre a csapatot, a szív, vagy a szerencse?! Nem tudni, mindenesetre a másik új gárdával, a Diósgyőrrel együtt jól szerepeltek, így a kétkedőket sikerült kissé elcsitítani. A fiatalok: Dibusz Dénes, Horváth Zsolt és Nagy Olivér pedig felkeltette nem csak a közönség, de a szakma érdeklődését is. A forduló válogatottjába rendszeresen helyet követelt egy-egy pécsi futballista. Akadnak rutinos, élvonalt is megjárt futballisták, ám a mecsekaljai embernek mindig jobban kezd el dobogni a szíve, ha az itt nevelkedett fiatalok is kiemelkedően teljesítenek.

Csak néztem a leballagó alakokat „Benne volt a pakliban a vereség, de hogy négyet kapjunk?” – értékelt egy csalódott szurkoló az egyik helyi vendéglátóegységben a DVTK mérkőzés lefújása után. Igen, jött pár szomorú este, jött három fájó vereség. Az álomkezdés után visszazuhantunk a valóságba, a realitások közé. Kézzel foghatóvá vált: fejlődni még sokat kell, hogy igazán sikeressé váljon ez a csapat. A Videoton otthonában, Újpesten és végül Diósgyőrben bekapott négy gól nemcsak a három pont elvesztése miatt volt fájó, ekkortájt kisebb hullámvölgybe került a gárda. Ezeken a találkozókon nem tudtak az ellenfelekkel mit kezdeni. Mentális, fizikális fáradtság is kezdett mutatkozni a fiúkon. Menetrendszerűen jöttek a „nagy kérdések”, hogy mi lehet a baj, most miért nem megy… Völgyről lehetett beszélni, nagy bajról úgy gondolom nem, hiszen közben hazai pályán továbbra is őrizték a veretlenségüket. vendégként pedig Pakson a szezon egyik legizgalmasabb, legfordulatosabb mérkőzésüket játszották a pécsiek. A utolsó őszi fordulóit ismét pontokkal zárták a mecsekaljaiak. Nagy meglepetésre a két éllovas sem tudta elvinni a három pontot tőlük, a Debrecennel lejátszott döntetlen és a Győr megverése, (közben két döntetlen idegenben: Honvéd, Haladás) majd a legutolsó Vasas elleni 5-1-es siker is megnyugtatta a közönséget. A hatodik helyen telel a gárda, egy pontnyi távolságra a dobogótól. A mosoly csak a Magyar Kupa búcsú miatt nem lehet igazán teljes. Az MTK elleni búcsúzott a csapat. Kár érte.

Csak néztem a figyelő pillantásokat. Már megismerik őket az utcán.

Dibusz Dénest szinte minden fórum az ősz kapusának választotta. Kevés emberről, játékosról van ennyire egyező vélemény a szurkolók, szakma és a labdarúgók körében egyaránt. Fürdik a népszerűségben és a figyelemben. Bajzát Péter egy meccsen öt gólt szerzett, a lapok tele voltak a sporttörténeti ötössel, na meg persze a tízes osztályzatot sem osztogatják bárkinek. A 41 éves Fiatot meglátva a sportbarátoknak a kormány mögé sem kell nézni és máris tudják, hogy Horváth Zsolt ül a volánnál. Nenad Todorovicsot 17 fordulót követően választották a legjobb középső védőnek a szaklapban, míg Nagy Olivér az első „kör” legjobbja lett a saját posztján.

Az ősz után, ha lehet, még küzdelmesebb tavasz következik majd. Szoros a mezőny elől, ám abban is biztosak lehetünk, hogy a jelenleg a tabella alsóbb felében tanyázók, mint például a Ferencváros és az Újpest sem fogja ölbe tett nézni, ahogy a mezőny elrobog mellette. Javítani és fejlődni mindig lehet és kell is, de azt hiszem az első félév után nincs különösebb oka panaszkodni Pécsett.

Nymia