Ha a helyedbe, a fejedbe lehetnék...

Sokszor vágyom arra, hogy bár csak a másik fejébe látnék. Jó lenne tudni, hogy egy-egy döntése mögött milyen gondolatok állnak. Jó lenne nem találgatni az okokat és a válaszokat, egyszerűen csak kimondani mindent. "A tett halála az okoskodás", minden baj ott kezdődik, amikor megpróbálunk a másik fejével gondolkodni.

Amikor buliban vagyok, vagy csak az utcán sétálok a merengések közepedte szeretem figyelni az embereket. Olvasni a viselkedésükből, kitalálni a hangulatukat az arcukat figyelve és megfejteni a céljaikat a gesztusaikból. Érdekes tanulmányokat lehetne írni arról, hogy mennyire viselkedünk társaságban természetesen, a testünkkel miről árulkodunk és természetesen kinek, kiknek is akarunk üzenni vele.  Kire nézünk, hogyan érünk a hajunkhoz, hányszor igazítjuk meg a ruhánkat és nyaljuk meg a szánkat. Egy buliban aki egyfolytában nézegelődik kutat a tekintetével, az saját maga szórakozása elé helyezi a többi embert. "Keresi a prédát, les egy valakit vagy keres valakit." Látványosan "élvezi a bulit". Vannak ezzel ellentétben azok a csajok, akik jókedvűek, nevetnek, és csak egymásra figyelnek, nem foglalkoznak senkivel, csak magukkal, természetes jókedvűk és viselkedésük mágnesként vozza az embereket. Mikor csak az számít, hogy Te jólérzed magad, és nem azzal foglalkozol, hogy tökéletesen áll a hajad, hibátlan a rúzsod vagy éppen mennyire vagy dögös, hanem egyszerűen jól érzed magad a bőrödben akkor vagy a legvonzóbb is.

Gondolatolvasás - azt mondod, amit gondolsz?
"Ezt csinálta...szerintem azért, mert biztosan azt akarja, hogy..." - oh mennyire gyakran is előforduló szókapcsolat. Mikor az ember a másik, általában az ellenkező nem, gondolatait akarja megtudni, cselekedetei mögé akar látni. Nehezen értjük meg, hogy ez nem lehetséges, hiába a sok évnyi tapasztalat, a jó emberismeret...mindenki más, és mindenki máshogy dönt el dolgokat, mivel az értékek, érzelmek valamennyiünkét sajátos irányba terelnek.Sokszor saját viselkedésünket, cselekedeteinket az elképzeld tényekhez alakítjuk...Ha tetszeni akarok neki, akkor ezt és ezt kell csinálnom, így kell kinéznem stb. Talán ez a legnagyobb hibánk, hibám. Néha félek önmagam lenni, néha azt érzem, hogy ahhoz hogy valakinek megfeleljek nem lehetek az, aki vagyok. "Neki így biztosan nem tetszenék, neki az ilyen csajok jönnek be és így tovább.." Ha neki valóban olyan emberek kellenek, akkor nem nekem való... Legyen szó munka, baráti, vagy szerelmi kapcsolatról felejtsük el, hogy kitaláljuk a másik fejében kavargó kesze-kuszásokat...egyszerűbb kérdezni, mert arra választ is kapunk.Félreértéseket elkerülhetjük és nem futunk zsákutcába...

Ahol Mel Gibson a Mi kell a nőnek című filmben néha én is szívesen hallanám, hogy mik járnak a pasik fejében, főleg ha egyszerűen érthetetlen módon megváltoznak, vagy teljesen máshogy viselkednek, mást mondanak, mint korábban. De mivel Hollywood-is csodák nincsenek maradok az egyszerű megoldásnál... hagyom, hogy a tettek árulkodjanak:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.