Megélni a pillanatot

Szinglinek lenni állapot, divat vagy kényszerhelyzet? Lassan a csapból is ez folyik: az önálló, független nők életéről regényeket lehet írni és kasszasikeres filmeket forgatni. Önmegvalósításról, vad kalandokról szólnak a Hollywood-i mesék. De milyen ez itt nálunk, nálam?

Itt van a mindennapok valósága. Egyetemi szerelmekből szövődő házasságok, szakítások és megcsalások - rohanás és munkamánia. A pillanatok varázsát elfeledtető aggódás vagy éppen az élvezetek kergetése, amely felülírja a korábban megdönthetetlennek vélt korlátokat.

"Talán nincsenek megfelelő pillanatok, megfelelő pasik, megfelelő válaszok. Talán csak ezt kell mondanod, ami a szívedet nyomja."

Túl egy komoly, hosszú kapcsolaton és egy néhány rövidke kalandon elönt néha a kétségbeesés. Mi a baj velem, mi hiányzik belőlem? Mi az, ami a többi boldog - kapcsolatban élő nőben megvan és belőlem hiányzik? 26 éves vagyok más férjhez megy és gyereket szül, nekem meg nem sikerül egy normális barátot sem találnom... Aztán  újra és újra lepörgetem a dolgokat magam előtt. Lassacskán kezdek rádöbbenni arra, hogy elrepülnek a napok felettem, nem értékelem és élvezem azt eléggé, ami Itt és Most történik, mert egy elképzelt tökéletes élet ábrándját kergetem. Folyamatosan hibát keresek, pedig lehet, hogy nincs is...

 "A boldogság gyökere, hogy az akarj lenni, aki vagy."

Nem egy és nem két átvirrasztott éjszaka után és sokadik alkalommal a " Reménytelenül oda vagyok érte" percemet követően végre talán megtanultam valamit...Ha olyan akarok lenni, aki szerintem megfelel Neki, vagy Bárki másnak, akkor közben elvesztem önmagam... Elvesztem azt, aki a barátaim között lehetek, aki reggelenként visszamosolyog természetesen a tükörből rám.. Nem egy akarok lenni a sok közül, hanem Egy, aki úgy él, ahogy szeretne, nem úgy ahogy valaki elvárja tőle. Magam miatt csinálni dolgokat, nem azért, mert azt remélem attól jobban szeret engem valaki más.

"Önismeret nem garancia a boldogságra, csak lehetővé teszi azt, de bátorságot ad, hogy harcolj érte."

 Egyedül vagyok.. és? Azt hiszem ezt nem katasztrófaként kell megélnem, hanem lehetőségként. Kibontakozhatok, kipróbálhatok dolgokat, amit eddig nem mertem, vagy nem volt időm. Meg kell tudnom magamról még nagyon sok mindent. Igazából annyira függök még most is mások véleményétől, hogy nem tudom például biztosan, hogy mire is vagyok képes. Nem tudom még, hogy mit szeretnék az élettől. Sikeres nő akarok lenni, de abba hogyan illeszkedik majd a család. Nem tudom biztosan, hogy fel vagyok készülve-e már egy új szerelemre, vagy csak egyszerűen egy kapcsolat bűvkörében élek.Vagy félek egyedül lenni? Vonzalom és szerelem,vágy és az érzelem karöltve jár vagy csak én képzelem?

"Tény, hogy néha nehéz egy szingli nő cipőjében járni. Ezért is van néha szükségünk különleges cipőkre, hogy egy kicsit megkönnyítsük a lépteinket."

Szinglinek lenni egy állapot, amiből a maximumot kell kihozni. Ehhez pedig nem kell más,mint pár jó barát egy munka, amit örömmel csinálok és persze egy nagy mosoly. Ha Carrie Bradshawnak sikerült a vásznon, nekem mért ne menne?! A lehetőség itt hever előttem, csak fel kell mernem emelni és élni vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.