Már hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt megfogadtam magamnak, hogy „változtatok” és felhagyva a mozgásszegény életmóddal, elkezdek rendszeresen sportolni. Szerencsémre alapjában véve nincs komoly konfliktusom a mérleggel, így sosem kellett sanyargatnom magam önmegtartóztatással, kemény diétákkal vagy tréningekkel csak azért, hogy beleférjek a kedvenc nadrágomba. Ugyanakkor a késztetést, hogy végre edzésbe lendüljek egyre sürgetőbbnek éreztem. Elhanyagoltam magam, a lustaság és talán a kényelem miatt, néhány apró fellángolástól eltekintve nem nagyon sportoltam az elmúlt időszakban. Ez azzal járt, hogy három emelet lépcsőzés után már lihegtem, egy kis busz utáni sprintelést pedig olykor kész erőpróbaként éltem meg. Itt volt tehát az ideje, hogy a tettek mezejére lépjek.

„Az FBI becslése szerint jelenleg 300 aktív sorozatgyilkos van az Amerikai Egyesült Államokban. Mi történne, ha ezek a gyilkosok kommunikálnának és kapcsolatba lépnének egymással? Mi lenne, ha képesek lennének együtt dolgozni, és szövetséget kötnének?  És ha egy zseniális és karizmatikus, de pszichotikus elme képes lenne irányítani őket és saját kultuszának hívőiként azok minden parancsát követnék?”- a sorozat hivatalos oldalán a bevezető sorokat olvasva momentán nekem végig futott a hátamon a hideg. Egy hatalmas gyilkos összeesküvés?! Az oké, hogy az FBI viselkedéselemző egysége újabb és újabb őrültre akad, még azt is elfogadom, hogy van egy küldetéstudattal, csak gonoszokat ölő vérelemző… de ez valami új, valami hátborzongató! 

A Nők Lapja Café és a Cafeblog hisz a blog közösségteremtő erejében és különös figyelmet fordít a nőkre, hiszen más szemmel látják a világot. A nők szavának, legyen az kimondott vagy leírt gondolat, ereje van. Ennek jegyében blogversenyt hirdetnek: keresik az ország legjobb női bloggerét! A Rúzs és Stopli is versenyben van!

Amennyire elkeseredtünk harminc perc játék után, annyira bíztunk a csodában a második félidő utolsó perceiben. Megjártunk a poklot és a mennyet, sírtunk és büszkén mosolyogtunk, majd a végén emelt fővel, de elbúcsúztunk. Nyolc. Ezt a helyezést érte el Magyarország a spanyolországi férfi kézilabda-világbajnokságon. Nyolc. Ennyi gólról jött vissza és tette szorossá a dánok elleni negyeddöntőt Mocsai Lajos együttese. A világbajnokság, ahogy én láttam.

„Szent szar!”- idézhetnénk a főhősnőnket - lehet ezt a könyvet (nem) olvasni?! A könyvesbolt eladója is szürke nyakkendőben feszít (nyilvánvaló a promóciós cél, hiszen egy narancssárga inghez nincs épeszű ember, aki kiegészítőnek ezt a színt választaná a mindennapokban). A fórumokon a második és a harmadik kötet megjelenése előtt szinte „remegnek” a rajongók a várakozástól, míg sok helyen a sárga földig lehúzzák a kritikusok E. L. James könyveit. Ennyire jó vagy ennyire rossz ez a trilógia?! Megvettem és most megírom, hogy mért érdemes elolvasni (szerintem).